Revenge | Első rész - Megdughatnál...(+18)

Sziasztok!

 Meghoztam a Revenge első részét, ami +18!!!, remélem nem lett túl béna, ritkán írok +18-at, főleg egy történet elején, de ez kellett bele, ugyanis ez meg fog sok mindent határozni. Lesz egy kis ,,kötelék" Harry és Louis között, illetve lesz mivel vesztegetni a másikat! ;) Ennyit elárulok.

Nos, nem tudom mikor hozom a többi részt, mert most gyorsan elkészültem, de csak azért mert siettem, ugyanis ma itt alszik majd uncsitesóm, holnap csajos nap, egész nap körmösnél üldögélünk majd, este lesz mire hazaérünk, úgyhogy holnap nem tudok írni.

Remélem tetszik majd ez a kis szex, és lesz pár feliratkozóm még! ;) A kommentek nagyon jól estek, köszönöm szépen! 

A NC blogja ugyanaz marad, sajnos nem tudom megcsinálni a design-t. :(

Kellemes olvasást!

Lau

Harry

Főnököm irodájában ültem és hallgattam, amint éppen telefonál. Az öreg, duci és bajszos férfi idegesen járkált le-föl, közben pedig mézes-mázos hangon beszél és nyugtatgatja a vonal másik végén lévő embert. Nagy valószínűséggel a feleségét, ugyanis, ha jól tudom ma van a házassági évfordulójuk, viszont a főnököm ma megy a szeretőjéhez is, akinek a születésnapja van ma. Annyira nem öreg azért, mindössze ötven elmúlt és csak két szeretője van, plusz a felesége. Ha most ilyen ideges, milyen ideges lesz mikor közlöm mit találtam ki?

Idegesen nyomta ki a telefont, majd nagyot sóhajtva huppant le velem szembe. Végigsimított bajszán, majd hátradőlt és könyökével megtámaszkodott a karfán, ami két oldalról szorította be a székbe.

- Hallgatom, Styles. Mit szeretne? – kérdezte immár nyugodtabban.

- Tudom, őrültnek tart, de…megkértem valakit segítsen megtalálni a lányom gyilkosát – jelentettem ki kicsit félve, mire felcsillant a szeme.

- Nos? Ki az?

- Louis Tomlinson

- HOGY KI? Maga komolyan összedolgozna egy gyilkossal?! – ordított rám, felsóhajtottam. Gondoltam, hogy így reagál majd.

- Kapna nyomkövetőt, nálam lakna, a szavát adta. Megbízom benne. – mondtam nyugodtan, de ez nem segített a helyzeten, főnököm ugyanolyan paradicsom vörös fejjel méregetett, bajszát pödörgette, másik kezével az asztalon dobolt.

- Maga tényleg nem normális, Styles.

- Kérem, uram! Jól tudja, két éve mást sem csinálok, csak a lányom gyilkosát hajkurászom! Ki találhatna meg egy gyilkost, ha nem egy másik gyilkos? Kérem! – könyörögtem az asztalra hajolva, ujjaimat összefűzve. Főnököm sóhajtott egyet, majd ellazult, megnyugodott.

- Rendben. De maga felel érte és napközben szeretném, ha a közelben lenne. Két hónapot kap, ha nincs meg, Louis megy vissza. Ha viszont megtalálja szabadlábra helyezem – csapott az asztalra. – Mehet érte, a többit lerendezem

- Istenem, köszönöm! – örvendeztem főnökömnek, de az csak leintett. Mosolyogva pattantam fel, majd kisiettem a szobából, na meg az épületből. Úgy rohantam, mintha valaki szülne és hozzá sietnék. Sajnos nekem ez az élmény sem adatott meg, hogy valakim terhes legyen. A nővérem meddős, én férfi vagyok. Mindkettőnknek csak az örökbe fogadás maradt, csak sajnos tőlem elvették a kislányomat, de Louis segíteni fog nekem.

Ismét a börtön épületében találtam magam, Louis cellájában. Én a kinyitott rács mellett álltam, Louis nekem háttal pakolt egy hátizsákba. Végre normális ruha volt rajta, amiben bár elveszett sokkal emberibb kinézete volt. Egy melegítő nadrág és ahhoz passzoló melegítő felső volt rajta. Mikor végzett vállára kapta a táskát, majd mosolyogva, fenék rázva jött ki a cellából és lépett mellém.

- Élvezet lesz veled az élet – sóhajtott fel.

- Oh, igen. De először a nyomkövető – mosolyogtam le rá, szemet forgatott.

- Hát persze – ment el mellettem. Követtem, egészen a recepcióig, ahol egy társam várt minket, egy nyomkövetővel a kezében. Mikor meglátta Fred-et, a társamat felnyüszített. – Komolyan a lábamon lesz? – kérdezte mikor mögé értem.

- Igen. De állítható, majd úgy tesszük, hogy ne szorítson

- Utállak – morgott egyet, majd Fred-hez sétált, aki előtt volt egy szék, arra Louis feltette a jobb lábát, Fred pedig lehajolt és felhúzta a nadrágot. Ráhelyezte a nyomkövetőt, majd elkezdte állítgatni a méretet.

- Így jó? – kérdezte felpillantva Louis-ra.

- Tökéletes – morgott rá, mire a pasi elnevette magát. – Mi ebben a vicces?

- Semmi – mentegetőzött Fred, majd lehúzta Louis nadrágját – Frissen gyantáztál?

- Rohadjatok meg! – kapta le a lábát a székről.

- Komolyan legyantáztad? – kérdeztem már én is fuldokolva a nevetéstől, mire megfordult.

- Igen, na és? Szeretem, ha sima a lábam

- Képzelem. Na gyere – fogtam meg vállát, majd kifele húztam az épületből. Nem viszem még haza, először az FBI-hoz kell vinnem, alá kell írnom pár papírt, Louis-nak úgyszintén, miszerint én felügyelem és köteles rám hallgatni, mindössze két hónap kimenője és egyéb ilyen izgalmas dolgok, tele jogi szabályokkal, bekezdésekkel és megannyi csudijó dologgal. Mire végigolvassuk csak a papírt elmegy a nap, mire aláírjuk eltelik a hét.

Louis kicsit sántítva sétált mellettem, egyáltalán nem zavarta, hogy fogom a vállát, sőt, inkább hozzám bújt, mintha szeretnék tőle valamit. Egészen a kocsiig így sétáltunk, szinte egymásba bújva, majd kinyitottam neki az ajtót, ő pedig beült, majd kényelmesen elhelyezkedett, én addig átsétáltam a másik oldalra, és beszálltam a volán mögé.

- Van cigid? – kérdezte rám pillantva.

- Kesztyűtartó – sóhajtottam fel. Ritkán gyújtok rá,  általában este, mikor már nagyon fáradt és ideges vagyok.

- Kösz – nyitotta ki a dobozra emlékeztető kesztyűtartót, majd kivette a cigarettám, és a dobozból kiemelt egyet, amit szájába tett. Meggyújtotta, majd lehúzta az ablakot. Érzékien szívott bele, majd fújta ki, látszólag hiányzott neki. – Szívj velem – nyújtotta a dobozt, én pedig szememet forgatva vettem ki egy szálat, majd arcához hajoltam, hogy cigimet az ő égő szálához érinthessem. Addig szívtam a saját szálamat míg az meg nem gyulladt Louis-étól, aki ezt mosolyogva figyelte. – No lám, a nagy Styles is buzi – kuncogott cigijébe beleszívva. – Ezért fogadtad örökbe Rachelt? Nem volt aki szüljön?

- Fogd be – morogtam egyet. – Ehhez semmi közöd

- Dehogy nincs drága, együtt fogunk élni, ráadásul én nyomozok majd a lányod gyilkosa után is – mondta gúnyosan – És tudod, nekem ezt nem muszáj. Én jól elvoltam a börtönben is

- Manipulálni akarsz?

- Ez közel sem manipulálás, édesem. Ezek kész tények, de az való igaz, szeretek az emberek érzelmeivel játszani – mosolygott rám, majd lepöccintette cigije végéről az elégett dohányt. – Töltött cigi?

- Sokszor unatkozom este – volt mérges válaszom, majd végre valahára elindítottam a kocsit és az útra kanyarodtam.

- Tudod, ha már buzi vagy, igazán megdughatnál. A börtönben erre nem igazán volt lehetőségem, éhezem egy jó szexre. Vagy te is bepókhálósodtál? – kérdezte szinte dorombolva. Szemet forgattam. Erről fog szólni az együttélésünk? Szex, szex és szex? Már bocsánat, de nem azért szedtem ki ebből a hátborzongató épületből, hogy lefeküdjek vele. Nem mintha csúnya volna, vagy rossz volna az ágyban, biztosra veszem, hogy jól teljesít.

- Nem vagyok buzi – morogtam orrom alatt.

- Hát akkor mi vagy? Hercegnő? – kérdezte gúnyolódva, majd felnevetett.

- Meleg vagyok, nem buzi

- Szivi, az egy és ugyanaz. Szóval, megdugsz vagy sem? – tért a lényegre.

- Meg, de úgy, hogy elájulsz

- Alig várom – sóhajtott fel, majd kidobta a cigi csikket. Átnyúlt az enyémért is, beleszívott egy utolsót, majd azt is kidobta az ablakon és felhúzta az ablakot, hogy ne érjen minket a huzat. Furcsa férfi, bár mindig is ilyen volt. Amióta legalábbis ismerem, vagyis olyan tíz éve. Most ha jól tudom huszonnyolc éves, vagyis tizennyolc volt, mikor először hívták miatta az FBI-t. Én pedig harminchat, vagyis akkor volt Rachel tíz éves…mindig Rachel… Mindig, sosem szabadulok már az emlékétől.

Könnyeim marták a szemeim, a gyomrom kavargott, ujjaimmal erősen szorítottam a kormányt. Nem láttam a könnyeimtől, hirtelen meg is szédültem.

- Harry! – sikított fel Louis, majd a kormányért kapott. – Harry baszki, szedd össze magad! – sikított fülembe. Felocsúdtam. Épp, hogy nem sodródtunk le az útról, ha Louis nem kap a kormányért, már…vagy meghalunk, vagy csak lesodródunk. – Mi bajod van? – kérdezte aggódva, miközben elhajolt a kormánytól. – Pánikroham?

- Nem…vagyis nem tudom. Néha rám jön – vontam vállat.

- Keress fel egy pszichológust mielőtt megölsz mindkettőnket. – sóhajtott fel. – Örülhetsz, hogy nem hugyoztam össze magam, most moshatnád a kocsit

- Az hagyján… Lehet még véres is lett volna – ráztam fejet mosolyogva, szemet forgatott. Ha ő el tudja viccelni, én is. Számomra ez semmi, vagy háromszor lőttek mellkason úgy, hogy azt mondták három nap és kampec, az nagyobb trauma volt, főleg úgy, hogy még Rachel is picike volt. Féltem egyedül marad majd, elvégre a nővéremnek is férje volt, nem volt olyan biztos, hogy felnevelnék.

- Szerintem tereljük vissza a témát a szexre, az számomra fontosabb

- Miért akarsz annyira lefeküdni velem?

- Mert áll a farkam reggel óta? – kérdezte felhúzva vállait. – Kurva szexi vagy

- Azt elhiszem, de én nem egyéjszakás kalandokra vágyom

- Tőlem járhatunk is, csak dugj meg – vont vállat, de végig szemembe nézett, én meg természetesen vissza. Szépen lassan lecsúsztatta jobb kezét hasán, ágyékán, egészen farkáig, majd erősen rámarkolt saját büszkeségére, közben elnyílt ajkakkal nyögött egyenesen nekem szánva a nyögést. Nagyot nyelve nyaltam meg számát. Ez tényleg komolyan beszél, azt hittem, csak viccel, de ezek szerint tényleg le akar velem feküdni. Visszafordítottam fejem, majd ismét az utat figyeltem.

- Bírd ki estig. Este ájulásig kúrlak

- Ez az – sóhajtott fel. – Amúgy együtt alszunk?

- Nyilván, ha megduglak – forgattam szemet.

- De amúgy, mikor nem dugsz éppen

- Igen, mivel nincs egy szabad szoba sem, a lányomét pedig nem kapod meg

- Nem is kértem volna – sóhajtott fel – Számodra szenthely lehet – folytatta, majd elkezdte kicsatolni az övét.

- Te mit csinálsz? – kaptam rá tekintetem.

- Kiverem

- Az én kocsimban ugyan nem! – csaptam rá erősen kezére, mire csak felszisszent, majd visszacsatolta övét és karba fonta kezeit.

- Tudod, nagyon utálatos vagy

- Én sem verem ki a kocsiban, nehogy azt hidd

- Besült ember lehetsz – sóhajtott fel ismét. Végre bekanyarodhattam az FBI utcájába, így megnyugodtam, hogy végre nem kell hallgatnom a hülye, szarkasztikus, vagy éppen élvezettel teli beszédeit, nyögéseit, kéréseit és minden egyebet, ami ma elhagyta a száját. Sokkal komolyabbnak gondoltam, de ő csak egy szex-mániás gyerek, aki két éve nem szexelt, csak a jobb keze volt neki.

 Leparkoltam az FBI előtt, majd kiszálltam, velem együtt Louis is, és rögtön nézelődésbe kezdett, én pedig ismét megragadtam a vállát és befele kezdtem rángatni, egészen a főnököm irodájáig. Mindenki meglepve figyelte a civil ruhás Louis-t, aki mosolyogva nézett vissza mindenkire. Élvezte, hogy így rám támaszkodhat. Mármint tudja, hogyha én itt vagyok a közelében, akkor a kutya sem szól hozzá, így megnyugodott, hogy senki sem fogja bántani.

 Kopogtam kettőt az ajtón, ami elválasztott minket a főnököm irodájától, majd benyitottam. Az asztalánál ült, és papírokat írogatott alá, amiket majd nekünk is alá kell.

- Helló Oliver! – köszönt mosolyogva Louis – Rég láttalak!

- Ülj le a seggedre – szólt rá erélyesen a főnököm, mire az helyet is foglalt az egyik széken, én pedig mellé ültem. – Itt vannak a papírok, előbb Harry írja alá, utána te. Ha lehet, ne lopj el semmit! – figyelmeztette Louis-t, mire az bólintott. Én elvettem a papírokat, - olyan öt darab lehetett – majd sorban elkezdtem odafirkantani a nevem mindre, és adtam tovább Louis-nak, akinek szintén toll volt a kezében és ő is aláírogatta a papírokat. Mikor végzett nagyot sóhajtva letette a tollat.

- Most már mehetünk? – kérdezte Oliver-re nézve.

- Igen. Nyomkövetőt megkaptad? – kérdezte Louis-ra nézve.

- Meg

- Akkor mehetnek. Holnap találkozunk Styles, te pedig itt leszel a közelben! – emelte fel mutatóujját, de Louis-nak a szeme sem rebbent. Ugyanolyan unalommal és szánalommal nézett főnökömre.

- Hogy van Rebeca? – kérdezte Olivert. Ő a felesége. – Na is Martha? És Henriett? – ők a két szeretője. – Hány éves is lett ma Martha? Huszonkettő? És Henriett hány éves? Harminc? Rebeca pedig negyven, jól tudom? Próbáltátok már négyesben? – érkeztek tőle folyamatosan a kérdések. Főnököm már vörös volt a dühtől, a szeme alatti kis ideg rángatózott, szája megremegett.

- Takarodj KIFELÉ – üvöltött rá Louis-ra, ő pedig diadalittasan állt fel, majd sétált ki kíséretemben az irodából. Én nem mertem szólni, elvégre mindenki tudja, hogy három nővel van, kivéve azt a három nőt. Ugyanis nem tudnak egymásról, de az egész FBI tud róla, mindenki erről beszél. Bár azt nem tudom Louis-hoz hogyan jutott el a hír.

Ismét a kocsim előtt találtuk magunkat, majd be is szálltunk. Louis még mindig vigyorgott, mint mondta szeret az emberek érzelmeivel játszadozni. Kíváncsi vagyok azt , hogy tűri, ha az ő érzelmeivel játszadoznak. Vagy fel sem veszi, és nem érdekli,

- Végre haza viszel és jó keményen megdugsz – sóhajtott fel – Remélem a farkad is van olyan nagy, mint az egód

- Csitt, vagy nem lesz szex – szóltam rá, majd ismét beindítottam a motort. Louis morogva helyezkedett el ismét, majd csodák csodájára csöndben maradt. Már vártam mit hoz ki ebből a ,,Dugj ájulásig” dologból, kíváncsivá tett, hogy komolyan gondolta-e, vagy csak beszélt a levegőbe és valójában nem akar szexet, mindössze játszadozik velem. Bár kemény férfiassága nem erről tanúskodik, ugyanis már most kiszúrja a szememet az a hatalmas dudor, ami miatt az én nadrágomban is mozgolódni kezdett valami.

Alig vártam, hogy hazaérjek és leparkolhassak. Kiszálltam az autóból, rá pár pillanatra Louis is, de nagyon lassan, direkt persze, hogy idegesítsen. Megnézte a házam, jól alaposan, a kerítésem, az udvart, ahogy követett engem befele akkor is minden kis tárgyat, kerti törpét, virágot megnézett.

- Szép házad van – mondta már a nyitott ajtóban, de ideje sem volt mást kinyögni, mert ajkaira tapadtam, ő pedig mosolyogva fogadta. Hagyta, hogy a falnak préseljem, és becsukjam az ajtót, közben pedig hozzádörgöljem merevedésem. Felsóhajtott, ennek következtében kinyitotta száját, én pedig ezt kihasználva dugtam át nyelvem és hívtam táncba övét. A felkérést elfogadta, rögtön vad táncba kezdett, és hagyta, hogy szája minden kis négyzet centis részét megízleljem, közben pedig érzékien mozgassam ajkaim. Körkörös mozdulatokkal dörgöltem ágyékának egyre jobban keményedő férfiasságom, míg ő felvezette kezeit nyakamra, nyakamról pedig hajamba, hogy érzékien szántson végig göndör fürtjeimet, amik ujjaira tekeredtek. Erőszakosan ragadtam meg csípőjét, majd kezdtem el húzni a lépcső felé. – Harry, elesünk – morogta számba. Elváltam tőle, majd lerántottam róla pólóját és ölembe kaptam, hogy gyorsan felvihessem szobámba.

Végigrohantam a folyosón, mígnem a szobámhoz nem érkeztünk, aminek berúgtam ajtaját, majd szinte az ágyra dobtam Louis-t, aki nagyot nyögve kezdte el nadrágját csatolni, míg én lekaptam magamról pólómat, és kiléptem cipőmből. Louis is lerúgta cipőjét, majd elkezdte lefele tolni nadrágját, de amilyen szerencsétlen persze, hogy nem ment, így én akasztottam ujjaim alsójába, és melegítőjébe, majd húztam le róla, hogy aztán én is letolhassam sajátom.

Mikor meglátta meztelen testem felnyögött, majd felkönyökölt, hogy jobban megnézhesse álló farkamat, ami már szinte hasamra hajolt, és könyörgött a kényeztetésért.

- Hatalmas vagy! – sóhajtotta megnyalva száját – Magamban akarom érezni! – mondta megfordulva az ágyon. Bepucsított nekem, törzse szinte az ágyon feküdt, míg feneke tökéletes pozícióban volt. Felmásztam az ágyra, szorosan mögé, majd puszit nyomtam derekára, megremegett alattam, közben hatalmasat nyögött. – Kérlek! – nyüszített fel, majd még jobban kinyomta fenekét, így álló farkamnak tudta dörzsölni. Felnyögtem. Ahogy ő ki van éhezve egy kiadós szexre, úgy én is, nem is kicsit. Hiányoznak az egyéjszakás kalandok, a játékok, a huncutkodás.

Elkezdtem puszikkal behinteni derekát, majd egyre lejjebb haladtam, amit sóhajokkal fogadott, na meg persze nyöszörgéssel. Mikor járatához értem kidugtam nyelvem, majd két kezemet fenekére vezettem.

- Uramisten! Ahh! Harry! – nyögött fel hangosan, mikor elkezdtem nyalni. – Istenem! A farkad kell, most! – ordított fel. Mosolyogva húztam el fejemet, járatától, majd elhelyezkedtem felette. Bal kezemmel megtámasztottam magam feje mellett, jobbal büszkeségemet igazítottam fenekéhez, majd egy hirtelen mozdulattal belényomultam. Míg én az élvezettől, a szétáradó hőtől nyögtem, ő a hirtelen fájdalomtól. Isteni érzés volt szűk kis járatában lenni, bár még mozogni nem mertem, élveztem, hogy szűk kis feneke körülöleli hatalmas mértemet.

Letettem jobb kezemet is feje mellé, mire ő felemelte, és nyakamnak feszítette.

- Mehet? – kérdeztem megharapva fülcimpáját, nyelt egy nagyot, majd ismét leengedte fejét.

- Mehet – sóhajtott fel, én pedig szépen lassan kezdtem el benne mozogni. Minden löketre egy fájdalmas nyögéssel jutalmazott, ami engem izgatott, és minden nyögéstől egy lépéssel közelebb kerültem orgazmusomhoz.

Folyamatosan mozogtam ki-be benne, minden lökésnél felnyögtünk, vagy sóhajtottunk. – Harry? – sóhajtott fel Louis.

- Igen?

- Érints meg – nyögte maga elé. Eleget tettem a kérésnek, jobb kezemmel rámarkoltam farkára, majd ütemesen húzogattam rajta kezemet. Ugyanolyan ütemben, mint ahogy én mozogtam benne. Hatalmas nyögések szöktek ki torkából, szinte hörgött az élvezettől. – Már nem kell sok… Gyorsíts! – sóhajtott ismét, én pedig ismét eleget tettem a kérésnek. Gyorsabban mozogtam benne és gyorsabban mozgattam kezemet is. Kirázott a hideg, megremegtem, én is egyre közelebb voltam ahhoz a bizonyos kapuhoz. – Gyerünk!

- Mindjárt… - nyögtem hangosan. Löktem még párat, majd egy hangos nyögés kíséretében robbantam egyenesen Louis-ba. Nem kellett őt sem sokáig kényeztetni, hamarosan ő is kezembe élvezett egy hatalmas nyögés kíséretében.

Kihúzódtam belőle, ő pedig abban a pillanatban omlott az ágyra. Elnyúltam az éjjeli szekrényig, majd megtöröltem kezem egy papír zsebkendővel, amit használat után csak az ágy mellé dobtam. – Remélem élvezted – szólaltam meg nagyot sóhajtva, majd lemásztam az ágyról.

- Szétmegy a seggem – dünnyögött a takaróba. Mosolyogva sétáltam el szekrényemig, majd kivettem két alsót és két pólót. Az egyik alsóba és pólóba belebújtam, a másik alsót és pólót Louis-ra dobtam, mire felsóhajtott, majd felkelt az ágyról és felvette magára Mindkét darab lógott rajta, de legalább tökéletes látszott benne szép, kerek feneke.

- Merre van a mosdó? – kérdezte kicsit nyekeregve.

- Balra, második ajtó – mosolyogtam rá, majd nekikezdtem a lepedőcserének. Nem tart sokáig kicserélni, szóval nem nagy munka, így nem is mérgelődtem miatta. Elég régen volt már ilyen, hogy magam után takarítsak ezt az egy alkalmat kibírom.

Alig tíz perc alatt végeztem, Louis pedig túl sokáig volt távol, bár a házból nem hiszem, hogy kiment, sokáig van. Persze, lehet nem pisilni ment, de akkor is. Kisétáltam a folyosóra, így megláttam, hogy lányom szobájának ajtaja tárva nyitva van. Morogva néztem be a szobába, Louis a szoba közepén állt. Minden ugyanolyan volt, mint ahogy két éve Rachel itt hagyta. Még a szennyesei is a kosárban voltak, mintha lenne aki hazajönne és kimosná. Az ágyához sem nyúltam, a szekrényéhez, az íróasztalához. Ugyanolyan rendetlenség volt, mint akkor este. Louis pedig ebben a rendetlenségben állt és nézett szét.

Mikor észrevette,  hogy nincs egyedül megfordult, így szembetalálkozott ideges arcommal, rögtön mentegetőzésbe kezdett.

- Ne haragudj! Nem bírtam ki, muszáj volt megnézni – húzta félmosolyra a száját – De nagyon szép szoba. Tetszik ez a rózsaszín – sóhajtott fel, majd kifele lépdelt a szobából. – Ígérem többet nem jövök be – mosolygott rám.

- Ajánlom is – néztem le rá perzselő tekintettel. Felsóhajtott.

- Tudod, titkon én is mindig egy kislányról álmodoztam, Darcy névvel. Kis göndör, szőke, kék szemű angyalról. De…nekem sosem lehet, Harry. Nem tudom melyikünknek fáj jobban. De…ha ez kicsit megnyugtat, az édesanyám a kezemben vérzett el, és ő is hiányzik – veregette meg mellkasomat, majd szépen, kecsesen elsétált mellettem, már amennyire bírt menni.